Holokauszt megemlékezés
A 70. évforduló alkalmából gyűltünk össze a Galilea Háztemplomban május 28-án, hogy felidézzük a tragikus eseményeket.
A városban történt gettózásról és deportálásról Iklódy lászló helyi lelkész beszélt, amit azzal zárt : "kezdődjön a következő hetven év bűnbánattal és másképp, mert egy új emberöltő kezdődik".
Ezután Glück Gábor édesanyja megemlékezését olvasta fel akit családjával Tokajból hurcoltak el összetörve ezzel békés jövőbe vetett hitüket, reményüket.
Iványi Gábor egyházelnök hozzászólásában elmondta: nem csak hetven éve kezdődött a zsidó nép ellen az üldözés ami a holokauszthoz vezetett, hanem évszázadokkal ezelőtt. Beszédében kiemelte, hogy a mi időnkben is tenni kell az antiszemitizmus ellen, mert a politika a közélet ma is fertőzött.
Az alkalmat a Nyíregyházi Zsidó Hitközség gyász szertartása zárta és az emlékezők két koszorút helyeztek el a harangtorony falán lévő emléktáblán. A megemlékezés szeretetvendégséggel ért véget.
Honlapunkon megosztunk néhány képet, a megemlékezésen készült videót, és gyülekezetünk lelkészének megemlékező beszédét.
Tisztelt Megemlékezők!
Minden évben megemlékezünk a holokausztról, zsidó honfitársaink ellen elkövetett népirtásról, annak hatmillió áldozatáról.
Hetven év telt el azóta, hogy zsidó embertársaink ellen megbocsáthatatlan bűnt követtünk el. A 9O. zsoltár szerint egy emberöltő 70 vagy 80 esztendő . Akik akkor születtek, ma éppen ennyi idősek,ha közöttünk vannak még. Velük együtt és, azokkal,akik még ma sem tették meg ,intve azokat akik ma is antiszemiták, bűnbánatot akarunk tartani emberöltőnyi időnk végén,amíg megtehetjük.
Különösen fáj nekünk azok megalázása, meggyilkolása, akiket Kisvárdáról hurcoltak el.
Bocsánatkéréssel állunk meg azok emléke előtt, akiket 1938-ban a városba érkező szabad csapatok bántottak, a szombaton zárva tartó üzleteiket kinyittatták vagy feltörve kiszolgálták magukat. Azoktól, akiknek pajeszukat megrángatták, templomuk lépcsőjére végezték el dolgukat.
Bocsánatkéréssel állunk meg a Katz család emléke előtt, akik itt a mostani Önkormányzat helyén álló ún.Vadász udvarban laktak, akiknek amikor megérkeztek Auschwitzba másnap megölték 12 éves ,Potyó becenévre hallgató leánygyermeküket. ,,Kis Potyó, a repdeső ezüstszárnyú madárka,gyűszűnyi hamuként hullott szét a világmindenségben. Vele édesanyját és legidősebb nővérét Cipit,-Cipórát nyelte el az auschwitzi pokol-írja Vadász Ferenc .
Bocsánatot kérünk a Teichmann családtól,akik összevesztek fiúkkal Ernővel, mert cionistaként menekülésre bíztatta őket, ismerve a rájuk váró eseményeket. Akiket kisgyermekeikkel kényszerítettek vagonba, ahol édesapjuk már hitében megrendülten igyekezett válasz adni megrémült gyermekei kérdésére.
Bocsánatot kérünk a Moskovitz-Molnár családtól, ahol a haláltáborba érkező fiú csak erős testalkatának köszönhette,hogy a munkaképesek közé sorolták és így szenvedések árán, de túlélte a lágereket. Ő ma itt van közöttünk, így alkalmunk van előtte lehajtott fejjel megállnunk. Édesanyja a tábor felszabadulása előtt halt meg.
Bocsánatot kérünk Weisz-Székely Miklóstól, aki szüleit , három testvérét négy unokatestvérét veszítette el az auschwitzi infernóban. Felesége Éva néni megemlékezéseink hűséges résztvevője kislányként édesanyjával járta meg a koncentrációs táborokat. Néhány éve halt meg Budapesten. Emlékét megőrizzük.
Megemlékezünk Gyöngyi néniről özv.Dienes Sámuelnéról ,aki amíg tehette közöttünk volt alkalmainkon. Fia Gábor itt ma is itt van .Legyen áldott édesanyja emléke és Dienes család élete.
Fejet hajtunk a Marmorstein család emléke előtt akiket Birkenauban öltek meg egy nappal a tábor felszabadítása előtt. Ő 2006-ban halála előtti évben ezt írta nekünk :,,Önök,kedves lelkész úr,szent munkát végeznek,midőn emléknapot tartanak mártírjainkra emlékezve,egy szebb jövő reményében. Gondolatban mi is ott leszünk egy meleg kézszorításra. Áldás és köszönet…’’
2014 februárjában eltávozott közülünk özv.Fekete Mihályné Erzsike néni. Emlékét megőrizzük,családjának együttérzésünket fejezzük ki. Itt van velünk András fia.
Tisztelt Megemlékezők!
Hetven évvel ezelőtt május 29-én és 31 –én elindultak a deportáló szerelvények a hármasúti Schwartz fakereskedő (a mai Horváth Tüzép) udvaráról, hétezer zsidó testvérünkkel. Csak néhány százan térhettek vissza. Előtte, mint máshol is, megfosztották őket jogaiktól, értékeiktől, bejárószemélyzetüktől. Aki nem adta, attól vallatás után kínzások közepette elvették. A gettó volt utolsó lakóhelyük szeretett városuk deszkapalánkkal elválasztott részében. Innen indultak a Csillag utcán és a mai Somogyi Rezső akkori Posta utcából a vagonok felé. Voltak akik siratták őket és voltak akik nevettek rajtuk,és kapkodva szaggatták szét dunnájukat, vánkosaikat.
,,Nincs bocsánat !’’- mondta valaki egy kisvárdai megemlékezésen.
Mi mégis bocsánatot kérünk. Évről-évre amikor eljön május vége. Nem hisszük, hogy ezzel kiérdemeljük a megbocsátást. Abban hiszünk, hogy egy nép felett ítélkeztünk és hajtottunk végre ítéletet. Azért tesszük ,hogy ne legyen bennünk szeretetlenség,ellenségeskedés gyűlölet a zsidó nép iránt. Emlékezzünk elpusztított városlakóinkra. Legyen áldott a közöttünk élő zsidó nép és Izrael állama. Kezdődjön egy új emberöltő másképpen, mint hetven évvel ezelőtt.
kisvárda 2014.május
