„Teremté tehát az Isten az embert az ő képére…”1Mózes 1,27
Rohamosan átalakuló, változó világunkban egyre nehezebb megfogalmazni azokat a hagyományos szerepeket (férfi, nő, család), amelyek a társadalomban elfoglalt helyünket definiálná. A megváltozott családfogalom, a társadalom homogenizálódása egyre gyakrabban felveti azt a kérdést, van-e létjogosultsága a „hagyományos modelleknek”, vagy túlhaladta a kor, és „újakat” kell keresni a „régiek” kiváltására, igazodva az igényekhez. Erre keressük a választ a tavaszi férfi „csendesnapunkon”, a férfi szerepköreit vizsgálva (mint társ /férj/, mint szülő /gondviselő/, mint családfő és családfenntartó). Mindezek mellett megvizsgáljuk azt is, hogy megtarthatja-e (ha igen, milyen mértékben) a férfi személyes identitását, és van-e lehetősége a feltöltődésre, megújulásra.
Az Isten szerint való férfiú…
1. …mint társ (Jónás Miklós)
Korunk feszítő kérdése, a nemek közötti egyenjogúság. Megszűntek a régen megszokott viszonyok. A férfi és a nő is jelen van a munka világában. A nő ugyanúgy (talán még jobban) kiveszi a részét a család fenntartásában, mégis egyre több szó esik arról, hogy még mindig nincsenek kellőképpen elismerve, megbecsülve. Mit mond ezekről a Biblia? Milyen rossz, és jó berögződések uralják ezeket a kapcsolatokat korunkban? Milyen elvárásaink vannak a társunk felé, és mit várhatnak el tőlünk?
Mindannyian tudjuk, hogy nagy felelősséggel jár a gyerek nevelése, másokról való gondviselés. Nemcsak anyagi terhet jelentenek a szülők (gondviselők) számára, hanem erkölcsileg, mentálisan is komoly kihívást jelent nevelésük. Az egyre inkább rohanó világunkban a szabadidő beszűkülése, a leterheltség, a mindennapi anyagi gondok, és sokszor ebből fakadó türelem, és egymásra figyelés hiánya komoly konfliktusokat generál. Milyen felelőssége, feladata van a férfinek a gyerek (esetleg egyéb más ránk bízott) testi-lelki nevelésében, a példamutatásban? Vagy ez csupán az anya, az óvoda, iskola (vagy a másik ember) feladata? Milyen a jó apa (gondviselő)? Milyen a mi apa-képünk?
Szét kell választanunk témánkat, még akkor is, ha úgy tűnik, hogy a családfő, családfenntartó között csak árnyalatnyi különbség van. A férfi családfenntartó szerepe mélyen a gyökerezik a társadalmunkban. Legtöbbször abban látja férfiasságát férfiúi voltát, ha gondoskodni tud családjáról, anyagi biztonságot nyújt övéinek. Az elmúlt években ez komoly terhet rótt a családfőkre. A munkanélküliség, a munkahelyek bizonytalansága sokakban mentális zavarokat okozott, és okoz ma is. Aminek nemcsak anyagi vonzata van, hanem a férfi másik feladatának a családfői szerepének is gátjává vált. Hisz a férfi nem csupán családfenntartó, hanem a család lelki vezetője. Ennek elmulasztása (vagy erre mentálisan alkalmatlanná válása) sok emberi élet kisiklását okozta már…
Nem mehetünk el a férfiúi voltunk vizsgálatánál, a testi-lelki kikapcsolódás problémaköre mellett. Súlyos terhek, kötelezettségek, amikről előző témáinkban beszéltünk, kikezdik erőnket, teherbíró képességeinket. Szükségünk van a feltöltődésre, testünk-lelkünk ápolására. Milyen módon találhatjuk meg erre a lehetőséget, hogy amíg mi „pihenünk”, a terheket ne társunkra pakoljuk át, illetve ez ne a terhektől, felelősségünktől való menekülés eszköze legyen. Meg lehet-e találni a harmóniát, és hogyan?